A főiskolás hallgatók 92 százaléka a nyomtatott könyveket preferálja

Írta: Dávid Burghardt 2016.02.16

Naomi Baron, az Amerikai Egyetem (AU) nyelvészprofesszorának új könyve, a Szavak a képernyőn: Az olvasás sorsa a digitális világban fontos kutatási adatokat tár elénk. Baron és kutatócsapata több mint háromszáz egyetemi hallgatót kérdezett meg az Egyesült Államok, Japán, Németország és Szlovákia területén, és arra jutottak, hogy majdnem mindegyikük a printet preferálja, különösen a nehezebb olvasmányok esetében.

 

A könyvek szerelmesei már jóval az e-book technológia létrejötte előtt tartottak annak felemelkedésétől. Egy 1991-es New York Times-cikk, melyet a személyes elektronikus olvasók jövőbeli elterjedéséről írtak, elképesztő mértékű felzúdulást okozott az olvasók körében.

 

Azóta eltelt több mint két évtized. Mostanra a felnőtt amerikai lakosság fele rendelkezik e-olvasó eszközzel. Néhány évvel ezelőtt Obama elnök azt az ígéretet tette, hogy 2017-re minden diák elektronikus tankönyvből fog tanulni. Floridában hoztak is egy törvényt, mely arra kötelezi az iskolákat, hogy tankönyveiket átkonvertálják digitális verziójúra is.

Habár bizonyos körökben az e-könyvek népszerűsége elsöprő, általánosságban még mindig megosztóak. Sokan egyszerűen nem szeretik használni, mert lemerül, bántja a szemet, vagy akár mert nem használható a fürdőkádban ülve. Néhány év fellendülés után most stagnálnak az eladások. 2014-ben a 6-17 évesek 65 százaléka állította, hogy könyveket csak nyomtatásban hajlandó olvasni – ez 5 százalékkal magasabb, mint a két évvel azelőtt mért érték.

Már 15 év eltelt azóta, hogy a Project Gutenberg elkezdte terjeszteni a klasszikus irodalmi műveket az interneten, 7 év pedig azóta, hogy az Amazon piacra dobta a Kindle-t, az e-book és az olvasás kapcsolatát feltáró kutatások száma ennek ellenére még mindig nagyon alacsony. Azok, akik a print mellett kardoskodnak, gyakran anekdotikus érvelést használnak, avagy találgatnak – így aztán a másik oldal romantikus, légből kapott maszlagnak könyveli el az érveiket (teljes joggal). Az adatok viszonylagos hiánya miatt gyakran előfordult az is, hogy egyesek túlzáshoz vagy kicsinyeskedéshez folyamodtak (ld. Andrew Piper és Peter Conrad cikkeit a témában). Naomi Baron, az Amerikai Egyetem (AU) nyelvészprofesszorának új könyve, a Szavak a képernyőn: Az olvasás sorsa a digitális világban fontos kutatási adatokat tár elénk. Baron és kutatócsapata több mint háromszáz egyetemi hallgatót kérdezett meg az Egyesült Államok, Japán, Németország és Szlovákia területén, és arra jutottak, hogy majdnem mindegyikük a printet preferálja, különösen a nehezebb olvasmányok esetében. Amikor a hallgatók választhattak, mely formátumban olvassák a könyvet – nyomtatott változat, mobil- vagy tablet verzió, e-könyv, laptop –, 92 százalékuk döntött a nyomtatott könyv mellett.

„Előzetesen azt hittük, hogy az új technológiát a tinédzserek és a fiatal felnőttek fogyasztják majd elsősorban – mondta Baron. – Azonban kiderült: ők is olyan értékeket tartanak fontosnak, melyekről az ember azt hinné, hogy a mai 18-26 évesek számára régen nem relevánsak.”

Alice Robb: Mi lehet az oka annak, hogy a fiatalok – akik már hozzászokhattak ahhoz, hogy majdnem mindent a képernyőn csinálnak – ennyire ellenállnak az e-könyveknek?

Naomi Baron: Két nagyobb probléma van a kijelzőről történő olvasással. Az első, hogy könnyen elterelődik a figyelem és az olvasó mással kezd el foglalkozni. A második az, hogy fizikai kényelmetlenséget okoz: elfárad a szemünk vagy a fejünk fájdul meg.

Amikor rákérdeztem, hogy mit nem szeretnek az e-könyvekben, a legtöbben azt válaszolták, hogy sokkal kevésbé érzik, hol tartanak az olvasásban. Ugyan a kijelző alján látszik egy százalékos érték, de ezt látni teljesen más érzés, mint amikor egy könyvet tartanak a kezükben és tudják, hogy már csak fél centi van hátra a hátsó borítóig. Sokak számára fontos szempont az is, hogy a könyvlapra nyomtatott szövegek, illusztrációk szerkezete bekerül a vizuális memóriába; kijelző esetében ez nem működik. Természetesen számos egyéb ok is van: vannak, akik szeretik például a könyvek illatát. A nyomtatott könyvek olvasása ezen felül a taktilis érzékszerveket is használja, ez pedig az olvasás fontos részét képezi.

AR: Vagyis a hallgatók úgy gondolják, hatékonyabb a tanulás, ha a nyomtatott változatot olvassák. Azonban ez vajon a valóságban is így van?

NB: Ha tesztekkel vizsgáljuk meg a szövegértést és az információmegtartást, a két formátum esetében általában hasonlóak az eredmények. Ezt egyébként már számos másik kutatás is alátámasztotta.

Azonban fel kell tennünk magunknak a kérdést: pontosan mit akarunk lemérni? A szövegértést? A szövegértés nem ugyanaz, mint az olvasás. Előfordult már, hogy annyira belemélyedtél egy könyvbe, hogy a külvilág megszűnt számodra létezni? Fennmaradtál hajnali háromig, hogy eljuthass a könyv végéig? Esetleg könnyekre fakadtál egy érzelmes jelenet olvasásakor?

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy egy nyomtatott könyvet gyakrabban olvasnak újra, mint egy e-könyvet. Egy valódi könyv olyan érzelmi kapcsot alkot a szöveg és az olvasó között, amely a szavak puszta dekódolásán jócskán túlmutat.

AR: Miért vásárolnak a hallgatók e-könyveket, ha egyszer nem szeretik őket?

NB: Az egyik leggyakoribb érvük az elektronikus média használatára az, hogy szerintük környezetbarát. Azonban ezt nehéz jól lemérni. Ha négyszáz e-könyvet olvasol el a Kindle-öd élettartama során, azzal energiatakarékos voltál? Meglehet. Azonban az energia és az újrafelhasználás kérdése még mindig megválaszolatlan. Hol, hogyan hasznosítják újra ezeket a készülékeket? Kik csinálják ezt? Milyen védőfelszerelésük van? Ami pedig a fát – a papír alapanyagát – illeti, még a faforgács is kreatív módokon felhasználható a papírgyártás során. Semmi sem vész kárba.

Az Egyesült Államok területén az e-könyvek vásárlása sokkal kevésbé költséges. Gyakran mondják a hallgatók, hogy jobban szeretnék a nyomtatott változatot használni, de az e-book annyival olcsóbb. Ha az ember használtan vesz nyomtatott könyvet, a kiadó és a szerző nem jut pluszbevételhez; ugyanakkor az elérésük nő, és ehhez nem kellett még egy fát kivágni. A költség így csökken. Ha a könyv még valaki máshoz eljut, akkor még jobban lecsökken.

Engem, mint egyetemi oktatót az aggaszt leginkább, hogy nagy általánosságban nem figyelünk oda kellőképpen az igényekre. Azt gondoljuk, hogy az árak lecsökkentésével, az eszköz használatának egyszerűsítésével, a környezetvédelemmel sokat segítünk, a hallgatóinkat viszont meg sem kérdezzük, mit gondolnak az egészről.


Forrás: Alice Robb